Könyvek, amelyek nyomot hagytak: 2024 legjobb olvasmányai

Ha az eddigiekben éves könyvajánló jelent is meg valamelyik blogomon, mindig a szakirodalomra korlátoztam a merítést. Ezúttal bővítem a kört, szinte minden műfajból ajánlok, amit idén olvastam, mert lássuk be az inspiráció bőven érkezhet a szakirodalomon kívülről is.

Szakmai olvasmányok

A szakmai kategóriával amúgy is bajban lennénk, mert valójában nehéz egy körülhatárolt szakmát megjelölnöm. A design vélhetően mindig is erős része lesz annak aki vagyok, de gyakorlatilag az érdeklődésem és a szakmai működésem sem korlátozódik service designra. 

Annyi biztos, hogy generalista vagyok már rég, gondolkodásban pedig egyfajta multidiszciplináris gondolkodónak tekintem magam, így ami érdekes lehet és a “szakmai könyvek” körbe sorolható, elég sok diszciplínát jelentett nálam. 

Mike Maples, Peter Ziebelman: Pattern breakers

Az innovációkhoz való hozzáállásom sokat változott az évek során, idén főleg a drasztikus innovációk kezdtek foglalkoztatni, és ezért meglehetősen betalált a Pattern Breakers című könyv. 

Az igen elgondolkodtató mű és úgy általában Mike Maples munkássága arról szól, hogy a drasztikus, akár diszruptív innovációk és startupok hogyan működnek. Külön cikkben is írtam a témáról. 

A könyv amúgy önmagában csak egy közepes – az én mércém szerint legalábbis – de megközelítése miatt mégis kitűnik a mezőnyből, így aki “nem tipikusan” szeretne gondolkodni az innovációkról, annak tetszeni fog. 

Jonathan Haidt: The Anxious Generation

Nagyot ment idén ez a könyv a nemzetközi kínálatban, ami egy amúgy a közéletet is láthatóan foglalkoztató üggyel, a kiskorúak technológia használatával foglalkozik, s fest fel egy nem túl vidám helyzetképet. 

Egyesek szerint a Z generációt teljen elrontottuk azzal, hogy bedobtuk őket a mobiltelefonok és a közösségi média világába, ahol felügyelet nélkül ömlik rájuk a szemét fejlődésük legfontosabb időszakában. 

Teszik ezt ráadásul olyan környezetben, ahol monopol helyzetben lévő tech cégek szinte korlátlanul vethetnek be náluk is addikciót okozó design patterneket. A mobiltelefonok világában tehát “under protection” alatt állnak a kiskorúak.

Ezzel együtt a való világban meg túlzottan óvjuk a gyermekeket, vagyis éppen “over protection” uralkodik. Dióhéjban a The Anxious Generation következtetése, hogy mindez eredményezi a fiatalok körében a korábbi generációt felülmúlóan magasabb szorongást. 

A témáról egyébként itthon kifejezetten nehéz objektíven beszélni, mert több érzelmi “vita” övezi – és szerintem a tudatlanság is – , mint érdemi tényekkel alátámasztott eszmecsere. 

A The Anxious Generation egyébként nem csak a problémák alapos feltárására vállalkozott, hanem a megoldással is hosszasan foglalkozik, annyit spoilerhezhetek, hogy azt nem az egyének szintjén kell feltétlenül keresni. 

Mindenesetre mindenkinek nagyon ajánlom a könyvet – ami a Goodreadsen idén kategóriája nyertese lett –  akit komolyan foglalkoztat, hogy milyen pusztítást végez a “phone-based childhood” és társadalmi szinten mit lehetne kezdeni az üggyel. Szülőknek úgy gondolom must have olvasmány.

“the two big mistakes we’ve made: overprotecting children in the real world (where they need to learn from vast amounts of direct experience) and underprotecting them online (where they are particularly vulnerable during puberty).”

Ruchir Sharma: A sikeres nemzetek tíz szabálya

A nagyon jól megírt könyv azt vizsgálja, hogy milyen gazdasági, politikai és társadalmi tényezők alakítják egy ország sikerét vagy éppen kudarcát a globális versenyben. 

Sharma, aki nemzetközileg elismert befektető és közgazdász, saját tapasztalatait és átfogó elemzéseit ötvözi annak érdekében, hogy megmutassa: milyen mutatókra érdemes odafigyelni, ha fel akarjuk mérni egy ország fejlődési pályáját, kilátásait.

Sokat tanultam a könyvből, bár a hazai gazdaságpolitikát ezen lencsén nézve nem kifejezetten lettem optimista a kilátásainkat illetően. 

Mindenesetre, aki érteni akarja miként kell értékelni egy országot gazdasági sikerességnek tekintetében, annak hozzám hasonlóan egy fontos olvasmánya lehet.

Egyébként nagyon jó kiegészítése a Miért buknak el nemzetek című klasszikusnak, ami minden értelemben sokkal magasabb perspektívából magyarázza az országok sikereinek vagy sikertelenségeinek, néha több száz éves történelmi okait főleg a befogadó intézményrendszer szempontjából.

“… egy nemzet sorsa a legnagyobb valószínűséggel akkor fordul jobbra, amikor egy válság nyomán új vezető emelkedik fel benne, és akkor romlik meg legnagyobb valószínűséggel, amikor egy régi vezető van hatalmon”.

Filozófia

Byung-Chul Han: Infokrácia

A később ajánlottak könyvek között lesznek vaskosabb darabok is, ez nem olyan. Mégis ütős mű, akárcsak a filozófus író korábbi, viszonylag kompakt, de velős irományai (melyek közül még „A rítus eltűnése” hagyott bennem mélyebb nyomokat).

Némileg az Anxious Generation is egy kórképe a felvázolt jelenségeknek, és az Infokrácia hasonlóan ezt a digitálisan átszőtt jelenvalóságot próbája megragadni.

Nem mondanám semmiképpen egy vidám darabnak, mert a szerző szerint a demokrácia eddig ismert formája – ahol a nyilvános vita és a konszenzusra törekvő diskurzus központi szerepet kapott – fokozatosan háttérbe szorulhat, főleg mert a digitális platformok sokszor manipulált információkat terjesztenek. Ráadásul szerinte az emberekben az igény is megszűnt az igazságra.

Arról is ír, hogy a social media és az algoritmusok által szűrt hírfogyasztás miatt könnyen elmosódik a határ a tények és a vélemények, a valóság és az álhírek között. Így az állampolgárok nehezebben alakítanak ki autonóm, kritikus álláspontot.

De szó van még az információ és hatalom összefonódásáról, a nyilvános tér összezsugorodásáról és úgy általánosságban a poszt-demokratikus veszélyekről. Elég rémisztő az Infokrácia, de viszonylag pontosan látja a világot, amiben élünk. 

“Az információs társadalom általános rövid lejáratúsága nem kedvez a demokráciának. A diskurzust időbeliség jellemzi, ami nem fér össze a felgyorsult, töredezett kommunikációval. Időigényes gyakorlat.”

Hazai szüret

Ács Dániel: Nem tudhatod

Nem sok magyar szerzőtől olvasok, de a kevésből is kiemelkedett a harmincöt évesen kivégzett Radnóti Miklós tragédiáját és a Radnóti mítosz mozgatórugóit feltáró 444.hu-s újságíró Ács Dániel könyve. 

Történelemről különben kevesen tudnak jól írni, közben mi magyarok szeretjük is hamisítani azt, de legjobb esetben is sarkítani az eseményeket kedvünk/aktuális ideológiai baromságaink szerint. Szóval zavaros a viszonya magyar embernek a történelemmel, így a múlt tényszerű valóságának bemutatása ritka és nagyon fontos feladat. 

Ács Dani könyve oknyomozó újságírói eszközökkel túrja ki a Radnóti sorsát, a magyar történelem egyik szégyenfoltját, és rakja össze a képet a Radnóti köré épített későbbi mítoszról is. Közben amúgy kiderülnek közkeletű tévedések is, amelyeket mind a mai napig rosszul tanít a témával kapcsolatban a közoktatás is. Bárcsak minden történelemről írt könyv ilyen jó lenne.

Életrajz

Kai Bird, Martin J. Sherwin: Amerikai Prométheusz – J. Robert Oppenheimer dicsősége és tragédiája

Az Oppenheimerről szóló 700 oldalas könyv monstrum első ránézésre eléggé megrémisztett, amikor nyáron valamelyik könnyvásáron a kezembe vettem. 

Valamiért mégis úgy éreztem érdemes belevágnom a “projektbe” és elolvasni az igen részletes életrajzot. Szerencsére az institúcióim nem hagytak cserben és az ikonikus tudós, bonyolult karakter megismerése fantasztikus utazásnak bizonyult.

Ez a könyv, mely egyébként a hét Oscar-díjat elnyerő Oppenheimer című filmet is inspirálta. 

Az Amerikai Prométheusz olyan jól van  megírva, hogy faltam a lapokat, így elolvasása csupán bő egy hónapomba telt. 

“Leonardók és Oppenheimerek ritkán fordulnak elő, de csodálatos szeretetük és tudásuk kivetülése egyéni tudósként és történelmi teljesítőkként legalább olyan ideált kínálnak nekünk, amelyen elgondolkodhatunk és amit példának tekinthetünk.”

Feel-good 

Alba Donati: Könyvesbolt ​Toszkánában

Nem tudom a “feel good” műfaja hivatalosan létezik-e könyveknél, de volt egy olvasmányom, amit ide sorolnék. Nagyon jó érzés volt elolvasni, és azóta is jó érzések töltenek el, ha visszagondolok rá. 

A Könyvesbolt ​Toszkánában személyes hangvételű, igaz történet arról, miként válik valóra egy álom: hogyan nyitotta meg Alba Donati Toszkána egyik festői, hegyvidéki falujában, Lucignanában a saját kis könyvesboltját, és miként épített köré olyan közösséget, melyet összeköt az olvasás szeretete.

A szerző bájosan mesél arról, hogy a könyvek miként hozhatnak össze különböző embereket, és hogyan formálhatják át egy kis falu mindennapjait.

Sci-fi

Stanislaw Lem: Solaris

Talán Mester Tomi említette valamelyik hírlevelében, hogy egyre többször esett meg vele, hogy félbehagy könyveket. Ezért a “biztosra menés” jegyében inkább klasszikusokat, például sci-fit olvas. Mivel engem is egyre többször sújtott a könyvek félbehagyása/rossz könyvekre nyúlás idén, ezért bizonyos tekintetben hasonlóan cselekedtem és fordultam a sci-fi klasszikusok felé.

Az időn olvasott klasszikusok közül nekem a Solaris ütött legnagyobbat, olyannyira, hogy még álmodtam is a könyvvel. 

A történet egy újonnan felfedezett bolygóval való kapcsolatról szól, de valójában a könyv központi kérdése, hogy lehetséges-e valódi kapcsolatot teremteni egy teljesen idegen intelligenciával, vagy az ember végső soron csak saját belső vívódásait látja viszont.

Lem olyan idegen civilizációt alkotott meg, amely egyszerre rémisztő és lenyűgöző, és amelynek megértésével komolyan megküzdöttem magam is. 

“Az ember nagyon keveset tud egyszerre felfogni; csak azt látjuk, ami előttünk, itt és most történik; a folyamatok egyidejű sokaságának szemléltetése, bármennyire összefüggenek, sőt ki is egészítik egymást, meghaladja lehetőségeinket.”

Krimi

Patricia Highsmith : A tehetséges Mr Ripley

Egyre kevesebb krimit olvasok, bár Patricia Highsmith könyve talán közelebb is áll a szépirodalomhoz.

Az idén olvasottak közül a tehetséges Mr Ripley kiemelkedett tehát a mezőnyből, bár a filmváltozat már jó pár alkalommal megvolt, viszont a könyvre a szintén zseniális idei Netflix sorozat adaptáció vezetett. A könyv egyébként szerintem ez utóbbihoz áll közelebb, hangulatában, atmoszférájában. 

A történet amúgy Tom Ripleyről szól, aki egy csóró, de intelligens és manipulatív fiatalember. Megbízást kap egy gazdag iparmágnástól, hogy utazzon Olaszországba, és hozza haza annak elkényeztetett fiát, Dickie Greenleafet. Tom azonban lenyűgözőnek találja Dickie fényűző életmódját, és hamarosan megszállottja lesz annak, hogy sajátjává tegye azt.

A történet egyszerre sötét karaktertanulmány és izgalmas krimi, amely azt vizsgálja, meddig képes valaki elmenni az álmai megvalósításáért, és milyen árat fizet ezért. 

A Netflix sorozat verziója után nagyon jó volt elolvasni a regényt, bár ez egy olyan nagyon kivételes eset, amikor nem lehet megmondani, hogy a sorozat-e a jobb, vagy a könyv, vagy csak mindkettő máshogyan kiváló. 

A 2024-ben olvasott harmincvalahány könyvből próbáltam kiemelni a legjobbakat, akit a teljes lista érdekel Goodreadsen megtekintheti.